festő, grafikus
Galgóc, 1885. április 2. – Budapest, 1974. november 4.

Tanulmányait autodidaktaként először Munkácsy festményeinek másolásával, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskola szabad szellemű esti aktrajzolási tanfolyamán kezdte. Münchenben az Anton Ažbè vezette, akadémizmussal szembenálló szabadiskolában képezte magát. 1905-től [A. Ažbè halála után] a hivatalos müncheni Akadémián tanult, ahol mestere: J. C. Herterich, P. Halm volt. Nyaranta a Nagybányai festőiskolát látogatta, éppen abban az időben, amikor a Neósok szerveződése megindult. ~ 1912-ig szinte minden nyarat itt töltött, s nagy hatással voltak rá a Czóbel Béla köré csoportosuló fiatalok. 1909-ben Párizsban megismerkedett Cézanne térszemléletével, Delaunay kubista-expresszionista képeivel, amelyek későbbi művészetét döntően befolyásolták. A művészetek fővárosában ~ képességeit a Grande Chaumière esti aktrajzolásain fejlesztette tovább. Ekkor még nagybányai szellemű arcképeket és életképeket festett és 1910-ben a Művészházban ezeket állította ki. Ezen műveit később szemléletváltozása jeléül felszabdalta, s ezek így kevés kivétellel (pl.: Asztalnál ülő férfi, 1906; Párizsi asszony, Párizsi férfi, 1909) nem rekonstruálhatók. A Művészház kiállításán 1913-ban szobrászként mutatkozott be, de később ezzel a művészeti ággal felhagyott. ~ a Kassák Lajos szellemi vezetésével alakuló folyóiratok, 1915-ben a Tett, majd 1916-ban a Ma köré csoportosuló avantgárd művészek között volt, második kiállításukon részt vett, s attól kezdve együttműködött velük. 1917-ben a Hetek festőcsoport alapító tagja. Ekkor készült képeit - amelyek a Nyolcak, főleg Pór Bertalan erőteljes hatását mutatják - a kritika még útkeresőnek ítélte (pl.: Fiúakt, 1917; Család, 1918). 1919-ben ~ Kmetty J., Nemes Lampérth J., Bokros Birman Dezső és mások mellett a Képzőművészeti Szövetség vezetőségi tagja volt. ~ annak ellenére, hogy nem tartott az emigrációba kényszerült Ma művészeivel, a két világháború között a progresszív törekvések mellett foglalt állást, s az 1921-ben a Művészház nyomdokain megalakuló Belvedere kiállításain vett részt. Leginkább expresszív tus-szén és krétarajzokat készített (pl.: Női fej, Önarckép, Híd alatt, 1922) és 1923-ban ezeket állította ki a Belvederében. A feszes szerkezetű alkotások a fekete-fehér színek ellentétére, valamint az erőteljes grafikai erővonalak hatására épülnek és fejeznek ki egyúttal érzelmi feszültséget. Kubista-expresszionista egyéni felfogása leányáról készült, erőteljes színekkel is nyugtalanságot sugárzó arcképén jelenik meg: Vera, 1925. Városképei - életművének jelentős részét teszik ki - síkra komponált, megszerkesztett vizuális egységet alkotnak, energiát sugároznak és kubista felfogású elemeikkel, geometrikus alakzataikkal tartalmi tisztaságot mutatnak: Budai táj, 1924; Dunai rakpart, 1929. Részt vett a Képzőművészek Új Társasága és az Új Művészek Egyesülete kiállításain, a Képzőművészek Új Társaságának alapításától kezdve törzstagja volt. Cézanne, a kubisták és a német expresszionisták mellett a fauves színei is hatottak rá, s mindezeket a stílusjegyeket konstruktív szemléletű kompozícióba foglalta. (pl.: Csendélet, 20-as évek eleje; Házak a dombon, 1930; Aktkompozíció kutyával, 1929). A két világháború között készült művei a portrék és alakos kompozíciók mellett a nagyvárosi élet színtereit - kávéházakat, koncerteket, városképeket - örökítik meg. A 20-as 30-as évek fő műveinek szerkezetes stílusát, megbonthatatlan képi rendjét későbbi munkáin is megtartja, de érzelmesebb, líraibb, klasszikusabb megfogalmazásban. Festői elvei miatt 1945-től 1958-ig alig állított ki. A csoportos kiállításokon szocialista jellegű próbálkozásait mutatták be. A 60-as években témái között fő hangsúlyt kaptak az intim szobasarkok, a harmóniát közvetítő aktok (pl.: Alvó nő, 1964). Egyenrangú grafikusi és festői munkásságot hagyott hátra, mindkét műfajban a korai avantgárd örökségét vitte tovább.
Mesterei: Herterich, J. C., Halm, P..

Egyéni kiállítások
1918 • Nemzeti Színház, Budapest
1922 • Belvedere, Budapest
1927, 1928, 1930 • Pozsony
1928 • Nagyvárad
1930 • Tamás Galéria, Budapest
1932 • Malmö [SVE]
1948 • Fészek Klub, Budapest
1958 • Műcsarnok, Budapest
1970 • Életmű kiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kat.)
1985 • ~ emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Türr István Múzeum, Baja.

Válogatott csoportos kiállítások
1947 • A művész két arca, Alkotás Művészház, Budapest
1948 • Grafikai kiállítás, Stockholm
1952 • Szentendrei festők kiállítása, Ferenczy Múzeum, Szentendre
1959 • Magyar rajz és akvarell a XIX. és XX. században, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kat.)
1963 • Oltványi Imre emlékkiállítás, Türr István Múzeum, Baja
1974 • XX. századi Magyar Grafika, Savaria Múzeum, Szombathely
1980 • 1920-as és 30-as évekbeli magyar avantgárd, Zichy-kastély, Budapest.

Művek közgyűjteményekben
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

Irodalom
Bálint A.: Hét fiatal művész kiállítása, Nyugat, 1917. június 16.
Kállai E.: Új magyar piktúra 1900-1925, Budapest, 1925
Rabinovszky M.: Budapesti kiállítások -: ~, Magyar Művészet, 1949/1.
D. Fehér Zs.: ~, Műterem, 1958/9.
Pogány Ö. G.: ~ kiállítása, Élet és Irodalom, 1958. augusztus 1.
Lengyel I.: A 80 éves ~ visszanéz életére, Új Élet, 1965. május 15.
Baki M.: ~, Művészet, 1965/9.
Frank J.: ~, Élet és Irodalom, 1968. augusztus 3.
Körner É.: Ungarische avantgarde, München, 1971
Dévényi I.: ~, Műgyűjtő, 1972/3.
Erdős J.: Egy életpálya - 75 év, Művészet, 1973/4.
Csapó Gy.: Művészek és műhelyek, Budapest, 1977
Mezei O.: Pályakezdés, Művészet, 1979/3.
András E.: ~, Budapest, 1984.
(Muladi Brigitta)

Lexikális referencia

• Magyar Festők és Grafikusok Adattára:541, Művészeti Lexikon:IV/274
• Benezit:9/425, Vollmer: 4/211

• Művei
• Hasonló festők
• Eladó
• Tanulmányok

Regisztráljon és keressen!

Eladnám a(z) Schönberger Armand festményemet!